A középkor kultúráját, irodalmát, történetírását, filozófiáját számos arab nyelven írt munka gazdagította, s az egyetemeken a latin mellet igen előkelő helyet foglalt el az arab nyelv is.

A sémi nyelvről…

Maga az arab is, igen sokban különbözik a nyugati nyelvtől. Igen zárt, képletekkel dolgozó logikus nyelvek, melyekben a cselekvés, egy gondolat fogalmát három mássalhangzó (gyök) rögzíti. E gyökből képződik a főnév, ige, melléknév, a főnév és igeragozás, - attól függően, hogy az arab nyelv három adott magánhangzójából (a, i, u) melyiket, milyen helyre rakjuk.

Pl. KTB gyök az írás fogalmát rögzíti.

Behelyettesítés után: KÁTIB = író; KUTUB = könyvek; aKTUBU = én írok;

uKÁTiBU = én levelezem stb…

Igen tömör nyelvek, hihetetlen nagy szókészlettel, ugyanakkor szegényes mondattannal.

Az arab nyelven belül megkülönböztetünk irodalmi és népi nyelvet. Az irodalmi nyelvet Mohamed rögzítette a Koránban, az arab országok még ma is ezt használják a sajtóban, irodalomban, színházban. A népnyelv dialektusokra oszlik.

1. Az arab országok (Irak, Szíiria, Libanon, Jordánia, Szaud-Arábia, Jemen, Omán stb.
2. Az egyiptomi dialektus (Szudánt is beleértve külön csoportot alkot)
3. Északafrikai arab országok (Libia, Tunisz, Algír, Marokkó), ezek térnek el legjobban az irodalmi  nyelvtől, itt igen sok berber ill. francia, olasz jövevényszó keveredett az arab nyelvbe.

A legkönnyebben a népnyelv sajátítható el, bár néhány hónap alatt az irodalmi nyelv is megtanulható.