élőlények, van aki a vizet körülvevő átokról ír megint mások szerint az elnevezés a hajdan itt álló városok – Szodoma és Gomora – pusztulására utal. A képződmény szerepel a bibliában, Sós-tengernek, később Arab-tengernek hívják az írások.

            A Holt –tengert az északról érkező Jordán folyó alakította ki. A folyó a torkolat előtt a lejtők törmelékét is a sós tóba viszi. A Holt-tengert források is táplálják, ezek édesvizűek, többségük a víz felszíne alatt tör fel. A forró vizű források a termálturizmus alapjait is megteremtik. A sós tónak kifolyása nincs, a teljes befolyó vízmennyiség elpárolog. A párolgást a magas hőmérséklet jelentős mértékben meggyorsítja. Nyáron a tópartján nem ritka a napon mért 50⁰ C, s ilyenkor a tavat vízpára borítja. A Jordán vizében található csekély sótartalom a tóban évezredek alatt egyre sűrűbbé vált, ma már mintegy 30%-os a sótartalom. A vízben a nátrium, magnézium, kálcium és kálium kationok mellett a klorid és bromid anionok dominálnak.

            A Jordán folyó által szállított élőlények a tömény sós víztől elpusztulnak, csak néhány igénytelen baktériumfaj marad életben ebben a vízben.

            Természetesen az elmúlt évtizedben a tó környéke is megváltozott, egyre több település alakul ki a vízparton. Az extrém földrajzi képződmények idecsalogatják a turistákat, a víz speciális tulajdonságai, pedig vonzza a gyógyulni vágyókat. A Holt-tenger fontos egészségturisztikai központtá vált. A víztartalom valóban különleges, a magas só- és ásványianyag-tartalom mellett még a parafin is megtalálható. A víz elsősorban bőrbetegségekben javasolt. Pikkelysömör, neurodermatitis és krónikus ekcéma esetén javulás eredményezhet. Rheumás megbetegedésekben, pedig a tóból kimert iszap adhat gyógyírt.