|
Második nap - Aqaba megmutatja magát
2004.08.23. 10:32
8 óra körül ébredtem fel. Ha jól emlékszem úgy 6 körül kerülhettem ágyba. Az elfogyasztott sok whisky ellenére könnyen ébredtem. (Itt kell megjegyeznem, hogy otthon ritkán fogyasztok alkoholt, ám az útunk előtt több ember - köztük orvos ismerőseink is- figyelmeztettek minket, hogy ha nem szeretnék elkapni valami fertőzéses megbetegedést, akkor fogyasszunk bőven valami töményebb alkoholt. Hát mi ugye a világért sem szeretnénk ágyban vagy kórházban tölteni az ittlét napjait. Betartjuk a szigorú orvosi tanácsot). E rövid alvás alatt még álmodtam is valamit (a sztorira nem emlékszem). Judit lassan, de biztosan kezdte összeszedni magát, majd az épület felső szintjén lévő étkezőbe indultunk, hogy megreggelizzünk.
A nap reggeli fényei kúsztak be az ablakokon. A panoráma az Aqabai-öböl részletével csodás látványt nyújtott. Az ablakok mellett svédasztalok sorakoztak. Legelöl narancslé és kávé néhány pohárral, tányérral és evőeszközzel, majd pék árú, zsömle, kenyér, pita. Ezt követte egy hatalmas tál apró kis gusztusos vajforgácsokkal megrakva, mellette egy másik tányéron méz. Ezen kívül fémtálakban padlizsán- és csicseriborsókrém, valamint felszeletelt paradicsom, uborka. A sort főtt virsli zárta. Az asztalok mellett nem éppen türelmesen várták sorukat a csoportunk tagjai. Nyugodtan mondhatom azt is, hogy szinte tolongtak. Nem szeretem ezt a hozzáállást... Sebaj, mi türelmesen várakoztunk… Körbepillantva láttam, hogy Zsuék már asztalnál ülnek és az utolsó falatokat eszik. Lassacskán sorra kerültem, és szomorúan konstatáltam, hogy mire ránk került volna a sor épp elfogyott a tányér és pohár. A pincérek csak nagyon lassan keveredtek elő és akkor is csak 3-4 tányérral ill. pohárral voltak felszerelkezve. Persze ezt látva minden várakozó rávetette magát a munícióra. Lassú voltam, mert mire ismét kivártam a sorom minden elfogyott. Hát ez remek! -gondoltam, ha ez lesz minden reggel, én inkább kihagyom ezt a tortúrát, bár itt kell megjegyzem, ezt a mondatot kicsit elhamarkodtam, hiszen rögvest eszembe jutott, hogy az itt elfogyasztott koszt lesz az egész napi betevő falatunk. Ajjaj! Még is csak fel kell jönni reggelente és a farkastörvényekkel dacolva kell majd kiharcolni az élelmiszert. Hát jó, ha harc hát legyen harc… Elindultam az étkező hátsó része felé. A legjobb helyre jöttem, ugyanis itt volt a konyha bejárata és mellette egy kocsin néhány tányér és pohár lapult. Magamhoz ragadtam 2-2 darabot és visszatértem a sorba. Reggelinek pitát vajat, néhány szelet paradicsomot és narancslét választottam. Zsuék még az asztalnál üldögéltek, csatlakoztam hozzájuk. Hú, most veszem észre, kicsit elvesztem a részletekben… Szóval reggeli után felmentünk a tetőre, mert Csaba királyfi megbeszélést hívott össze. A kilátás pazar volt. Megdöbbentő látkép nyílt az Aqabai-öböl egészére. A tengeren és a kikötőben hatalmas olajszállítók és egyéb kisebb-nagyobb hajó tartózkodott. A tájon messzebb végig futatva tekintetem a távolban hegyek magasodtak. A túloldalon Egyiptom partjai ill. hegyei látszottak. Letekintve a szálloda közvetlen környezetében pálmafák, néhány 2-3 szintes ház, egy kisebb grund, ahol fiúk fociztak. Első látásra nagyon kietlen és kopár táj benyomását keltette. Sehol egy fű vagy bokor, csak homok és kőzúzalék minden felé. Csaba közben névsorolvasást tartott és néhány közérdekű információval látott el minket. A táj annyira lenyűgözött, hogy ügyet sem vetettem Csabára, titkon abban bízva, hogy a lányok figyelnek helyettem is. A megbeszélés után mindenki visszatért a szobájába, hogy néhány szükséges dolgot magához vegyen, majd csoportosan Csaba vezetésével elindultunk felfedezni a várost.
Az éjjel a sötétbe burkolózott város még nem engedte látatni magát, de ma már barátként üdvözölt és szinte hívogatott hogy megmutathassa magát. A hotel kijáratánál ismét vártak ránk a taxisok és fuvar reményében az autó felé invitáltak minket. Felettébb csalódottak voltak, amikor látták, hogy az útra indult nagyobb csoport tagjai ügyet sem vettnek rájuk. Végre elindultunk… Utunk során egymást váltották a kisebb kietlen terek és az alacsony lapos tetős házak. Érdekes benyomást keltettek ezek a házak. Nagyrészük úgy festett mintha nem lennének befejezve, ugyanis a tetejükből hosszú vasrúd állt ki. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy már régóta lakják őket. Volt egy ház, ami egyáltalán nem volt rossz állapotban, de a tetején ócska funérlemezekből összetákolt viskó állt, mintha valami nyomornegyedből varázsolódott volna oda fel. Felettébb bizar látványt nyújtott. Hamarosan beértünk a központba. Itt rengeteg ember volt. Igazi arab emberek… Nők, férfiak, tinédzserek, gyerekek. A férfiak egy része hagyományos beduin öltözetben sétált, másik részük farmerben és pólóban korzózott. A nők egytől-egyig mind kendőt viseltek. Egyesek lefátyolozták arcukat, mások nem. A férfiakkal ellentétben minden nő a hagyományos viseletben volt. De azt meglepődve konstatáltam, hogy néhány nő hosszú bő ruhája alól magas sarkú körömcipő villant ki. Szóval itt jól megfér egymás mellett a tradicionális és a modernebb divat egyaránt.
Csaba elvezetett minket a szúkba (így hívják a piacot). Kicsit elámultam, mert olyan hangzavar volt itt, hogy én még ilyet nem hallottam. Kiabálás, lárma és ricsajozás minden felé. A vevő itt alkudozik a kereskedővel… de még hogy! Olvastam már erről az útikönyvben, de ezt álmomba sem gondoltam volna. Ezt látni kéne, mindenki egyszerre beszél és közben hadonászik.
A kínálatot tekintve nem olyan nagy a választék, mint ahogy gondoltam, de végeredményben azért kapni mindent. Sok a banán, dinnye, burgonya és a hal. Rengeteg féle: van lazac is (ezt az egyet felismertem :-), és még nagyfogú halak minden változatban és méretben. Kapható még ezen kívül káposzta, karfiol, paradicsom és alma is. A henteseknél a kirakatban nyúzott birkák és borjúk nyakuknál fogva vannak felakasztva. Mondhatnám azt is, hogy a fejüknél fogva lógnak, de azok alattuk díszelegnek a vitrinben gondosan nedves rongyba csavarva. Ezt azért teszik, hogy az állat szemei ne száradjanak ki. Az arab országokban különleges csemegének számít egy-egy szemgolyó. A hagyományok szerint, ha barátként meghívnak valakit az otthonukba, akkor a vendégnek odateszik az állat fejét és felajánlják a szemeket. Ezt a megtisztelő gesztust nem illik visszautasítani, mert az egyenes sértés a számukra.
A piacot elhagyva bazársor következett. Az üzletekben ékszert, elektromos készülékeket, fűszereket, magokat és egyéb élelmiszereket árultak. És persze nem hagyhatom ki azt sem, hogy láttunk itt patikát is, hármat! Fehér ruhás, fejkendős hölgyek szolgálták ki a betegeket. Ezeken kívül voltak még itt borbély üzletek is, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy minden utcában minimum egy. És mindegyik folyamatosan tele. Az arab férfiak nagyon adnak a szépen nyírt hajra és a gondosan ápolt bajuszra.
A piac becserkészése után a tenger partra indultunk…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
