első fogadónk egy vörös kandúr volt.  Közvetlenül a géphez állított lépcső mellett üldögélt és hangosan nyávogott. Az embernek az az érzése támadt, hogy a mi fogadásunkra jött. Lehajoltam hozzá, megsimogattam, és ő hangos dorombolással és dörgölőzéssel adta tudtomra, hogy nincs ellenére az ismerkedés. Miután átvettük a csomagokat buszra szálltunk, ami a hotelbe vitt. Izgatottan kémleltem a busz ablakán a tájat. Az autóutat övező lámpatesteken kívül más fényforrás nem akadt, így nem sokat engedett láttatni a táj magából. Néhány perc múlva sejtetni engedett valamit, mert a városba értünk. Épületek, pálmafák, autók. A mai este kizárólag ennyit tartogatott számunkra. A busz megérkezett a hotelhez, kiszálltunk, és kezdtük kipakolni a poggyászokat. Hirtelen taxisok hada lepett meg minket és mindegyik névjegykártyát vagy telefonszámot igyekezett a kezünkbe nyomni. Nagy nehezen átverekedtük magunkat és a recepción vártuk, hogy megkapjuk kulcsaink. Zsu és Zsófi a hotel harmadik emeletén lévő szobába kerültek, Judit és én a 38-as szobát kaptuk. Mindenki fogta a kis motyóját és felkereste a szállását. A mienk a földszinten kint a terasz részen, közvetlenül a medence partján volt. Belépve a szobába körbepillantottam. Jobbra asztal állt két fotel társaságában, közvetlenül mögötte két ágy, mellettük kis asztalon felkapcsolt lámpák, az egyiken telefon. Az ajtótól balra pici hűtőszekrény, mely néhány ásványvizes palackkal volt feltöltve. Mellette tükör a falon, majd egy falhoz állított komód. A szoba belső része felé haladva a falon régi térkép. Jordániát és határait ábrázolta. Ennek a térképnek az volt az érdekessége, hogy Izrael helyén nagy folt volt, nem tüntették fel. Érdekesnek találtam, mert már rég nincs ellentét a két ország között. A lakrészhez tartozott még egy fürdőszoba is, külön vízmelegítő készülékkel. Összességét tekintve a szoba egyszerűen berendezett, de a mi igényeinknek megfelelt. Kicsomagoltunk. Zsuék is hasonlóan tettek, majd lejöttek hozzánk. Beszélgettünk, whiskyt szopogattunk. Hihetetlen érzés volt. Délután még a patikában gyógyszert adtam ki, és egy beteg életmentő gyógyszerének beszerzésével voltam elfoglalva, most meg néhány óra elteltével itt ülök Jordániában, egy szállodában. Telve voltam izgalommal és vitalitással, még mindig frissnek éreztem magam. A két lány már annyira nem. Kb. fél 3 táján távoztak. Én még Judittal beszélgettem, iszogattam tovább. Egy óra múltán Judit is kidőlt. Nem akartam elhinni. Több mint egy hónapi várakozás után itt vagyunk végre, és mindenki alszik… Szinte már gyermeki csalódottsággal kénytelen kelletlen fogtam magam és én is ágyba bújtam. Persze nem tudtam aludni. Judit a mellettem lévő ágyon békésen szuszogott, én meg csak jobbra-balra forgolódtam. Felkeltem, füzetet s tollat ragadtam és kiültem a medence partjára. Most itt vagyok. Nem teszek semmit, csak átadom magam az érzéseknek. Arcomat ismét az a lágy szellő simogatja, amivel nemrég a reptéren találkoztam, figyelek az utcáról beszűrődő halk zajokra. Lassan pirkadni kezd… Váratlanul megszólal a müezin. Megborzongok... Még mindig nem tudom elhinni…